Történelmi séta a belvárosi zsidónegyedben
2017. március 16. csütörtök, 07:21

Egy márciusi napon iskolai kirándulásunk keretében meglátogattuk a belvárosban található zsidónegyedet. Történelmi és irodalmi tanulmányainkban e kornál tartunk, ezért nagyon hasznos kiegészítést kaptunk ismereteink bővítéséhez.

Utunk a Kazinczy utcai zsinagógánál kezdődött, ahol betérhettünk az épülethez tartozó kis „faluba” is. Itt két idegenvezetőnk ismertetett néhány alapvető dolgot a zsidóságról: kóserség, esküvő, szokások, sok minden szóba került még. Köztük a Mikve is, amely a zsidó vallásban a zsidók számára előírt rituális fürdésre kialakított hely. A Mikvét ma már szinte kizárólag csak az ortodox zsidók használják. Itt van egy kicsi mély medence, melyben csak természetes víz lehet, például eső- vagy folyóvíz, s ebben meztelenül megmártózva, magzatpózba kuporodva elmondanak egy imát a zsidók, így megválnak bűneiktől.
Az ortodox-zsidó templomot magunk mögött hagyva megtekinthettük azt a jellegzetes múlt századi kis házat, ahol az első magyar kártya készült, majd elmentünk a néhai budapesti gettó rekonstruált falához. Ebbe a gettóba még a náci megszállás és a holokauszt ideje alatt telepítették be a magyarországi zsidókat. Akik nem ebbe a zsúfolt, fallal elszigetelt pokolba kerültek, azokra talán még szörnyűbb sors várt. Koncentrációs táborokba, munkaszolgálatra vitték őket. Azonban a gettókba vagy kényszermunkatáborokba még be nem került zsidók megmentésére más országok nagykövetségei menlevelekkel, míg magyar aktivisták akár álruhás ÁVH-sként is siettek. Itt a kirándulásunk elején kapott tableteken meghallgattuk néhány túlélő visszaemlékezését az általuk megélt szörnyűségekről. Borzalmas dolgokat élhettek át ezek az emberek!
Sok új és sokkoló információval telve indultunk a második zsinagóga felé, melyet csak kívülről csodálhattunk meg, ugyanis az utcafrontba beolvadó ház belülről életveszélyessé lett nyilvánítva. Innen is továbbhaladva egy lakóépület előtt megismerhettük a holokauszt áldozatairól való megemlékezés egyik érdekes módját. Ezek a járdába kőként rakott bronzlapok, melyeket az elhunyt illető háza elé helyeztek ki a rokonok beleegyezésével, rajta a személy nevével. Ez a botlatókő.
Végül utolsó állomásunk a Dohány utcai zsinagóga volt. Itt a biztonsági kapun áthaladva megtekinthettük az épület gyönyörű belsejét is. Miután leültünk a padsorokba, idegenvezetőinknek köszönhetően megtudhattuk, hogy mi az a tóratekercs, hogy készül, ki az a rabbi, milyen díszítések lehetnek falon, ablakon, és hogy mire való a nagy karzat. Továbbá még megismerkedhettünk a zsidók furcsa szombati szokásaival is. Ugyanis a Bibliának megfelelően Isten ilyenkor pihent meg a Teremtés után, a hetedik napon. Ez náluk a szombat. Így a zsidók is pihennek, tehát nem szabad hosszabb utazásra vállalkozniuk, nem cipelhetnek, nem végezhetnek munkát, nem költhetnek pénzt, nem csiholhatnak tüzet. (Napjainkban ez a szabály az elektronikai eszközök használatára vonatkozik.) A zsinagóga belsejének megtekintése után meglátogattuk az épület körüli sírhelyeknek kialakított kertet, ahol a holokausztnak sok ismert vagy épp ismeretlen áldozata fekszik; a kerítés mentén pedig számos híres zsidó származású közember, tudós, író, költő szobra előtt tiszteleghettünk. Továbbhaladva megtekinthettünk kőtáblákra vésett névsorokat, a zsidók segítésére biztonságukat és életüket feláldozó polgárok, aktivisták neveivel.
Itt ért véget tanulságos kirándulásunk. Fontos, hogy emlékezzünk a történtekre, emberekre, hiszen ezek is, ők is történelmünk részei. A holokauszt túlélői hamarosan elhunynak, így nekünk kell megőriznünk ennek emlékét, és továbbadni generációról generációra.

Öcsi Boglárka 8.b osztályos tanuló
Angol Nyelvet Emelt Szinten Oktató Általános Iskola

 

A mai dátum

2018. december 16.

'B' hét következik

Keresés

Aktuális

RSS 2.0

Kapcsolatok

Fenntarthatósági Témahét

Bethlen Gábor Alap

Ökoiskola